Az eltűnt Roanoke-kolónia rejtélye

1587-ben egy 116 fős csoport érkezett a mai Észak-Karolinához tartozó Roanoke-szigetre, és megalapították az Újvilág első kolóniáját. Kényelmesen berendezkedtek, és úgy tűnt, hogy sikerül boldogulniuk az új kontinensen. Három évvel később azonban egy utánpótlást szállító hajó legénysége csak a hűlt helyüket találta, és a telep kapuoszlopába vésett, titokzatos "CROATOAN" szót. Sorsuk több mint négyszáz éve rejtély. Sem a kortársak, sem a modern tudomány nem tudott a nyomukra bukkanni.

Az első kolónia

Roanoke története 1584-ben kezdődött, amikor I. Erzsébet angol királynő parancsára Sir Walter Raleigh expedíciót vezetett Roanoke környékén, ahonnan állatokat, növényeket és két őslakost is magával vitt Angliába. Ennek nyomán született meg az ötlet, hogy egy állandó települést kellene létrehozni azon a területen. Hamarosan el is indult egy gyarmatosító csoport, ám küldetésük nem járt sikerrel. Sokat hadakoztak a bennszülöttekkel, ráadásul élelmiszerkészletük is kevésnek bizonyult. Végül Francis Drake, a kalóz bukkant rá az éhhalál szélén álló telepesekre, és hazaszállította őket.

A második kolónia

A kudarc azonban nem tántorította el a királynőt és Raleight, ugyanis 1587-ben újabb vállalkozó szellemű alattvalókat indítottak útnak. A 116 fős csoport 1587 augusztusában ért partot Roanoke szigetén, hogy létrehozzák az első brit települést az Újvilágban. A csoport zömmel férfiakból állt, ám volt köztük tizenhét nő és kilenc gyerek is. Leveleikből az derül ki, hogy hamar feltalálták magukat és kényelmesen berendezkedtek. Az egyik indián törzzsel, a kroatánokkal sikerült barátságos viszonyt kialakítani, ám a környéken élő többi törzs, akikkel az első gyarmatosítók is harcban álltak, elutasította a közeledésüket. A letelepedés olyan jól sikerült, hogy hamarosan világra jött az első Amerikában született angol gyerek, Virginia Dare is. Minden jel arra mutatott, hogy a John White vezetésével működő település életképes, és további kitelepülőknek is otthont adhat majd.

Gyilkosság és éhínség

A szépen induló történetet néhány hónap múlva több nehézség is beárnyékolta. Mivel a telepesek augusztusban érkeztek, hiába próbálkoztak növénytermesztéssel a kroatánok módszereivel, terményeik közül szinte semmi nem ért be, így kénytelenek voltak a magukkal hozott élelmiszerkészletekre hagyatkozni. Ez azonban a kisebbik probléma volt: sokkal nagyobb gondot jelentett, hogy nekik is meggyűlt a bajuk az indiánokkal. Az egyik telepest, George Howe-t megölte az egyik ellenséges törzs, miközben rákokat gyűjtött a tengerparton. Mivel veszélyben érezték az életüket, 1587 végén úgy döntöttek, hogy John White visszamegy Angliába, hogy élelmiszert és még több embert hozzon magával, akik segítségével felvehetik a harcot a bennszülöttekkel, ha kritikusra fordul a helyzet. Indulás előtt megegyeztek, hogy ha veszély fenyegeti őket és kényszerből kell elhagyniuk a települést, máltai kereszteket vésnek a környező fák kérgébe.

A telepesek hűlt helye

Az időközben kitört angol-spanyol háború miatt White csak 1590 júniusában tudott visszatérni, ám ekkor már egy lelket sem talált a településen. Nem voltak csatára utaló nyomok, holttesteket sem talált, sőt nem voltak a fákon máltai keresztek sem, így feltételezhetően önszántukból költöztek el a telepesek, az azonban azóta is rejtély, hogy hova. Mindössze egy jelet hagytak maguk után, ám ez nem vezetett a nyomukra, csak még rejtélyesebbé tette az esetet. A telep kapuoszlopába a Croatoan szót vésték, illetve az egyik fa kérgében a Croa szó volt olvasható. A szó utalhatott a békés indián törzsre és a közeli szigetre is, ám hiába keresték azokon a területeken a kolónia tagjait, nem sikerült a nyomukra bukkanni.

Hova tűnhettek a telepesek?

Természetesen sokak fantáziáját izgatta a történet és izgatja ma is, így feltételezésekből nincs hiány. Vannak, akik szerint a korábban békés indiánok fordultak ellenük, és lemészárolták őket. Szerintük erre utal a kapuba és a fa kérgébe vésett szó. Mások viszont épp annak a bizonyítékát látják a hátrahagyott szavakban, hogy az éhhalál szélén álló telepesek a kroatánoknál találtak menedéket és beolvadtak a törzsbe. Van olyan elmélet is, mely szerint az ekkoriban érkező spanyol hódítók végeztek velük. Egyik elképzelést sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, így az első amerikai telepesek sorsát több mint négyszáz éve misztikus homály fedi.